Program: A 14.05-kor induló buszhoz kéne kimenni Szentendre az autóbusz állomásra. Ez Pilisszentlászlóra:14.35-re érkezik, aztán egy indító kocsmázás után elindulunk a kb 6 km-re fekvő kiszemelt alvó helyre. Miután időnk bőven lesz sötétedésig, belefér mindenféle pihenő, (mondjuk ha gyerek is van) geoládázás, (akinek ilyen belövése van.....) a legideálisabb alvóhely kiválasztása még világosban, szalonnasütés, stb. Táborhelyünkről gyönyörű kilátás van a Dunakanyarra. Aztán a reggeli szedelődzködés után ugyanilyen kényelmes tempóban bevonulunk Dömösre (kb. 8km) és onnan haza.
Túravezető: Nagy Judit
Élménybeszámoló:
Szombat délután 4 fős lelkes kis csapatunk ( Szandra, Bernadett, Szabi és Én) elindult Szentendréről Pilisszentkeresztre. Az égiek kegyeikbe fogadták a túrát, mert a délelőtti meleget elsöpörte a korrektül beígért hideg front, aminek közepes kis zápora a buszon ért minket. Szentlászlón leszállva még picit szemerkélt az eső, ezért szép kényelmesen bevackolódtunk a kocsmába fogyasztani. Az eső el is állt, és gyönyörű napsütésben, kellemes hőmérsékletben indultunk utunkra az alig megázott erdőben. Mióta a zöld jelzést a Spartacus ösvény kapta meg, azóta a völgyben futó régi útvonal teljesen leamortizálódott, úgyhogy kalandos pataktúra kerekedett, az egyébként gyönyörű, zordon vadregényes szurdokban. Szerencsére a vízállás nem volt vészes, úgyhogy átnedvesedett nadrágszárakkal megúsztuk ezt a szakaszt, és miután a szurdokból kivezető utat is biztosan megleltük, immár eseménytelenül elértük a szállásunkként kiszemelt Hunyadi kaszálót. Erről a néhány öreg, hatalmas fával tarkított mezőről remek kilátás nyílt, a naplementében fürdő Spartacus ösvény hegyvonulataira, és kikukkantásunk volt a Dunára is. Az erdőszéli ligetben remeknél remekebb hálóhelyek közt válogatva, végül elhelyezkedtünk, és nagy körültekintéssel (a szél ugyanis erős maradt még naplemente után is ) tüzet is raktunk és a sötétedésben sütögettük a pecsenyénket. A bónusza az estének a káprázatos hold felkelte volt, amikor a feketén kirajzolódó hegy mögül hatalmas fénykorona kíséretében hihetetlen gyorsasággal felkelt a (bár hivatalosan már fogyó) látszatra még telihold. Erős fénye beragyogta az egész hegyoldalt, éles árnyékokat vetve, amikor is neszezésre lettünk figyelmesek az erdőszéle felől. A motozást egy eléggé rossz bőrben lévő vadmalac okozta, aki vagy elveszett és így romlott le, vagy pont a betegsége miatt vetette ki a család. Nagyon sajnáltuk, de lassan elkocogott, mi pedig miután a legutolsó zsarátnokot is eloltottuk nyugovóra tértünk.