1. rész - Zempléni túra, 2008 október 25.
Harmadik nap a túra vége felé jövünk le a hegyről, Mikóházára érkezünk. Egy kerítésen kívül-belül málnabokor. És van rajta málna, október végén! Persze nekiugrottunk. Kicsit savanykás ugyan, de azért finom.
Kijött erre a házból egy idősebb néni és mondta, hogy együk csak nyugodtan, úgyis lefagyna. Még mutatta is, hogy hol hagytunk még ott pirosabb szemeket. Hívott, hogy menjünk csak be a kertbe, aki befér a ház és a málnabokor közé, találhat még pár szemet. A málnákat végül mind megettük :-)
Mondtuk a néninek, hogy nem találtunk egy nyitva tartó borospincét sem, pedig ott jöttünk el a pincesor mellett. Erre a néni kihozta az összes borát (mind a fél litert), hogy akkor legalább ezt kóstoljuk meg. Tartottam tőle kicsit, hogy valami szörnyűség lesz, de persze udvariasan megkóstoltuk... Soha kellemesebb meglepetést. Nagyon jó! Száraz borból ilyen jót talán még nem is ittam.
Nem szeretem a száraz bort, de ezek szerint van azért kivétel.
Annának eszébe jutott, hogy van valami nóta a mikóházi harangról, aminek csak pár sorát tudja. Kérdezte a nénit, nem tudja-e véletlenül. Hát persze tudta. El is énekelte, bár szabadkozott, hogy nem ő tudja minden versszakát. Mindennapi áldozó, inkább olyan énekeket ismer, akik ott szoktak lenni. Egyet el is énekelt nekünk (mert kértük).