Beszámoló:
Vasárnap este gyűltünk össze Bodrogkeresztúron az Unió kempingben. A kemping a folyó partjához közel terült el, ártéri erdővel szegélyezett füves területen. A fürdő érdekes volt, mivel a mellékhelyiséges blokkba belépve gyerekkori emlékeim elevenedtek meg, olyan volt, mint egy időutazás a régmúltba. Meglepő módon viszont a csőből jó meleg víz jött, ami azért kárpótolt (egyébként nem volt rossz az úton fellelt többi – akár egészen új – zuhanyzókhoz képest (amikkel mind volt valami baj)).
Másnap felutaztunk a szlovákiai Zemplénbe, ahol a 63. folyamkilométernél vízre szálltunk a szép, ott tiszta vizű folyóra. Az első estét Felsőberecki „strandján” töltöttük, ahonnan – miután megérkeztünk, és hordóinkat cuccainkat kipakoltunk - a helyiek távoztak, és mi birtokba vettük a homokos területet. Az érkezésünknek a szúnyogok jobban örültek, ők egyébként állandó útitársainkul szegődtek, számuk a rengeteg-temérdek tartományban változott. A falu közel volt, az erdősáv mellett, a focipálya mentén haladva kb. pár száz méter. A focipályán teljes nyugalommal egy gólya keresgélt és csipegetett. Rengeteg a gólya ezen a vidéken, gyakori látványuknak örvendezhettünk.
Második nap Sárospatak volt a cél, így az evezést lassúra fogtuk, békésen csorogtunk le a folyón, élveztük a nyugalmat, láttunk többször jégmadarat, bakcsót, ölyvet, gémet, kócsagot, ludakat, kacsákat (azokat inkább lejjebb a folyón). Sárospatak szép volt, mint mindig. Itt elkapott bennünket egy zápor a sátorfelverés után, de még lefekvés előtt. A táborhely melletti kempingbe jártunk be a vizes blokkba. Este felmentünk sétálni a várba. Reggelre az eső miatt hatalmas köd lett, ami aztán kora délelőtt feloszlott, és búcsúzásképpen még gyönyörködhettünk a várban, és a tornyai tetején lakó gólyákban. Reggel a gólyák többször köröztek a park (és egyben néhai városi strand) felett, mintha már várták volna, hogy távozzunk, és ők birtokba vegyék a területüket.
Harmadik nap betértünk egy – leírás alapján – csodaszép holtágba. Alig hogy betértünk, az ott élő szúnyogok szó szerint ránk rontottak, egyszerre több szívta a vérünket, miközben mi evezni próbáltunk. Szóval a csatát ők nyerték, mert hamar távoztunk. E napon Olaszliszkáig mentünk, ott Kvaszinger úr várt már bennünket telkén, de őt a kempingeztetés csak mellékesen érdekelte, valódi szándéka a borának értékesítése volt. Pl. a zuhanya nem igazán működött, két wc-t tudtunk használni, de szuper természetes homokos strand volt a telkével átellenben a folyón. Átúsztunk, ücsörögtünk a homokban, klassz volt.
Negyedik nap kb. 18 km-t eveztünk Bodrogkeresztúrig, újból élveztünk a folyó nyugalmát, amin alig látszott, hogy folyik. Nézegettük az ártéri növénytársulást, fűzeket, nyárfákat, kőriseket, láttunk sok sárga vízitököt, és fehér vízililiomot, az előbb felsorolt madarakat (szóval a flóra és fauna gazdagságát), néztük, ahogy a Tokaj-hegy, az itteni tájékozódási pontunk, egyre közelebb kúszik. Szép volt a táj, itt már dombok között eveztünk, mígnem visszaértünk a kemping mólójára. Egyébként sokat fürödtünk a folyóban, nagyon kellemes volt a vize, üdítően hűvös, a nagy melegben jól esett egyet-egyet úszni, pl. amikor megálltunk ebédelni. Ha úsztunk, a fecskék nem féltek tőlünk, hanem a fejünk mellett, mint valami bója mellett húztak el vagy kanyarodtak be.
A hangulat jó volt, délután szorgos kezek készítették elő a főzést, a bográcsban rotyogott az étel, jókat ettünk, este aztán pedig szólt a gitár, zengett az ének.
Köszönöm Icának a szervezést, és a beváráslást (ezt a folyóparti bolttulajdonosok is köszönték), és mindenkinek a kellemes társaságot! Az időjárás felelősök is jól végezték a dolgokat