2017.06.09-10. Pilis - bivakos túra

Írta: admin. Beküldve: Túrák

Program:  A 14.05-kor induló buszhoz kéne kimenni  Szentendre az autóbusz állomásra. Ez Pilisszentlászlóra:14.35-re érkezik, aztán egy indító kocsmázás után elindulunk a kb 6 km-re fekvő kiszemelt alvó helyre. Miután időnk bőven lesz sötétedésig, belefér mindenféle pihenő, (mondjuk ha gyerek is van) geoládázás, (akinek ilyen belövése van.....) a legideálisabb alvóhely kiválasztása még világosban, szalonnasütés, stb. Táborhelyünkről gyönyörű kilátás van a Dunakanyarra. Aztán a reggeli szedelődzködés után ugyanilyen kényelmes tempóban bevonulunk Dömösre (kb. 8km) és onnan haza.

Túravezető: Nagy Judit

Élménybeszámoló:

Szombat délután 4 fős lelkes kis csapatunk ( Szandra, Bernadett, Szabi és Én) elindult Szentendréről Pilisszentkeresztre. Az égiek kegyeikbe fogadták a túrát, mert a délelőtti meleget elsöpörte a korrektül beígért hideg front, aminek közepes kis zápora a buszon ért minket. Szentlászlón leszállva még picit szemerkélt az eső, ezért szép kényelmesen bevackolódtunk a kocsmába fogyasztani. Az eső el is állt, és gyönyörű napsütésben, kellemes hőmérsékletben indultunk utunkra az alig megázott erdőben. Mióta a zöld jelzést a Spartacus ösvény kapta meg, azóta a völgyben futó régi útvonal teljesen leamortizálódott, úgyhogy kalandos pataktúra kerekedett, az egyébként gyönyörű, zordon vadregényes szurdokban. Szerencsére a vízállás nem volt vészes, úgyhogy átnedvesedett nadrágszárakkal megúsztuk ezt a szakaszt, és miután a szurdokból kivezető utat is biztosan megleltük, immár eseménytelenül elértük a szállásunkként kiszemelt Hunyadi kaszálót. Erről a néhány öreg, hatalmas fával tarkított mezőről remek kilátás nyílt, a naplementében fürdő Spartacus ösvény hegyvonulataira, és kikukkantásunk volt a Dunára is. Az erdőszéli ligetben remeknél remekebb hálóhelyek közt válogatva, végül elhelyezkedtünk, és nagy körültekintéssel (a szél ugyanis erős maradt még naplemente után is ) tüzet is raktunk és a sötétedésben sütögettük a pecsenyénket. A bónusza az estének a káprázatos hold felkelte volt, amikor a feketén kirajzolódó hegy mögül hatalmas fénykorona kíséretében hihetetlen gyorsasággal felkelt a (bár hivatalosan már fogyó) látszatra még telihold. Erős fénye beragyogta az egész hegyoldalt, éles árnyékokat vetve, amikor is neszezésre lettünk figyelmesek az erdőszéle felől. A motozást egy eléggé rossz bőrben lévő vadmalac okozta, aki vagy elveszett és így romlott le, vagy pont a betegsége miatt vetette ki a család. Nagyon sajnáltuk, de lassan elkocogott, mi pedig miután a legutolsó zsarátnokot is eloltottuk nyugovóra tértünk.

Másnap ragyogó napsütésben ébredtünk. Én korán kelve megfigyelhettem a közeli magaslesről a környék állatainak reggeli szöszmötölését, aztán táborbontás után különösebb esemény nélkül tettük meg Dömösig az aznapra tervezett utat. Az egyetlen de igen kellemetlen esemény az volt, hogy a kiszemelt útvonalunkat frissen "felújította" az erdészet, vagyis ökölnyi zúzott kővel terítette be, szinte végig. Ez a lábnyúzó körülmény sajnos erősen elterelte a figyelmünket az egyébként nagyon szép útról, és eléggé megviselten támolyogtunk be Dömösön az első kocsmába. De rövid tuning után elégedetten ültünk buszra, és vettük az irányt haza felé. Abban megegyeztünk, hogy tökéletesre sikeredett a túra és jövőre folyt. köv.

Kategória cikkei