2018.08.05 - 12. Magas-Tátra

Írta: admin. Beküldve: Túrák

Augusztus első fele a legkedvezőbb időjárási szempontból. Vasárnaptól vasárnapig tart a túra, így 5 nap szabadsággal megoldható. (Továbbá szombaton van idő rendesen felkészülni az indulásra, vasárnap pedig kisebb a forgalom a Tátra felé.)

Odafelé is beiktatható egy vár(os)néző program (pl. Kékkő, Körmöcbánya, Sztrecsnó stb.) Hétfőn indulna a legkiadósabb csúcstúra a Rysyre. Utána pihenőnapként kultúrtúra autóval a Szepességbe. Aztán megint magashegyi túra, megint pihenőnap stb. Így 3 vagy 4 nap hegyi túra, 2 vagy 3 kultúrnap, benne egy barlanglátogatással. Az időjárás azonban indokolhatja e regenerációt is biztosító ritmus megváltoztatását. Hazafelé fakultatíve megint belefér egy vár/városlátogatás (pl. Bártfa, Kassa, Betlér stb.)

Szállás: Ótátrafüred

Túravezető: Szabó Jenő

Lehetséges programok:

Magas-Tátra

  1. Csorba-tó > Poprádi-tó > Rysy > Csorba-tó (20 km, szint 1300 m, időtartam kb. 11-12 óra).

Alternatív túra: Csorba-tó > Poprádi-tó > Oszterva > Csorba-tó (kb. 12 km, szint 650 m, időtartam kb. 7 óra)

Még könnyebb alternatív túra: Csorba-tó > Poprádi-tó > Csorba-tó (10 km, szint 300 m, időtartam kb. 5 óra)

  1. Ótátrafüred > Tarajka > Téry-menedékház > Ótátrafüred (17 km, szint 1000 m, kb. 8 óra)

Könnyített túra: Ótátrafüred > (siklóval oda-vissza) Tarajka > Téry-menedékház > Ótátrafüred (13 km, szint 750 m, siklóra feljutástól függ az időtartama)

Még könnyebb túra:  Ótátrafüred > (sikló) Tarajka > Tarpataki-vízesések > Kőpataki-tó > (lanovka) Tátralomnic > Ótátrafüred (villamos) (gyalogos szakasz kb. 6-7 km, szint 400 m, időtartam a járművekre feljutástól függ)

  1. Tátralomnic > Kőpataki-tó > Zöldtavi-ház > Zöldtavi-völgy > Tátralomnic (18 km, szint 1200 m, kb. 9-10 óra)

Könnyített túra: ugyanez Tátralomnicról lanovkával a Kőpataki-tóig (13 km, szint 300 m, időtartam a lanovkára feljutástól függ)

Még könnyebb túra: Tátralomnic > Kőpataki-tó Lanovka) > Lomnici-csúcs (lanovka) és ugyanígy vissza.

  1. Ótátrafüred > Nagyszalóki-csúcs > Ótátrafüred (14 km, szint 1450 m, kb. 9-10 óra)

Alternatív túra: Ótátrafüred > Tarajka > Sziléziai-ház > Felkai-vízesés > Ótátrafüred (kb. 8 km, szint 700 m, kb. 5 óra)

A napi nehezebb túrákat én vezetem. Az alternatív, könnyített útvonalakon a résztvevők közül kellene valakinek vállalnia majd a vezetést.

Pihenőnapokon

  1. Szepesszombat (ma már Poprád egyik városrésze): világörökség része a középkori városmag. A ma Szepesbélához tartozó Nagyőrben (Strázky): Mednyánszky-kastély (a reneszánsz építészet remeke, több magyar művész, köztük báró Mednyánszky László képzőművészeti hagyatékával). Késmárk: középkori városmag, várkastély, Thököly Imre sírja, 18. századi evangélikus fatemploma vasszögek nélkül épült. (Egymáshoz közeli látnivalók, egynapos kirándulásba belefér mind.
  2. Szepesváralja a szepesi várral, Szepeshely/Szepeskáptalan, Szepescsütörtök/Csütörtökhely. Szepesváralja gótikus, reneszánsz és barokk épületekkel. A vár a világörökség része, Közép-Európa legnagyobb területű vára. Szepeshely egyházi központ volt, szintén középkori épületekkel. Csütörtökhely ékessége a Szent László-templom a Szapolyai-kápolnával, amelyet a magyar gótika legtökéletesebb alkotásának tartanak. (Egymáshoz közeli látnivalók, egynapos kirándulásba belefér mind.)
  3. Deményfalvi-völgy jég- és cseppkőbarlangjai közül valamelyik, de akár kettő meglátogatása is belefér.

Természetesen további egyéni ötletekkel, kívánságokkal is dúsítható, változtatható a pihenőnapok programja. (Pl. a poprádi Aquacity autó nélkül, a tátrai villamossal is elérhető, csakúgy, mint Szepesszombat.)

Szabó Jenő beszámolója a túráról

Augusztus 5-én, vasárnap 38-an érkeztünk meg az ótátrafüredi szálláshelyre, amely ár-érték arányban nézve több mint kifizetődő volt. (Ha még megyek arrafelé, máskor is ezt fogom választani.) Öten vonattal, a többiek autóval, utóbbiak zöme Körmöcbánya szépségeivel ismerkedett útközben. Az érkezés napján több hullámban támadt a zivatar, emiatt kicsit tartottunk a közeli jövőtől.

Hétfőn mindjárt egy csúcstúrával nyitottunk, a 2452 m-es Nagyszalóki-csúcs felé 26-an indultunk reggel nyolckor, s 23-an föl is értünk, dél és egy óra között. Határozottan meglepett a nagy lelkesedés és a magas létszám. Bizony, azt hittem, kevesebben jutunk föl a csúcsra.
Ez az útvonal a túravezetőnek is újdonság volt - hát, nem a legjobb szándékkal kövezték ki, annyi szent! Kavargó felhők, néha kibukkanó nap, igazi elvarázsolt hangulat jellemezte a túrát. Kissé megviselten értünk vissza, de az étvágyat meghozta a látvány a folytatáshoz.
A többiek Lesti Zsuzsi vezetésével egy szolidabb, de azért emberes túrát teljesítettek: Ótátrafüredről a Magisztrálén a Sziléziai-házig mentek, onnan a Felkai-vízesésig, majd srévizavé a sárga jelzésen vissza Ótátrafüredre.
Apropó, étvágy - a vasútállomás mellett, a síneken túl, a Koliba Smokovec konyhája, felszolgáló személyzete és kulturált stílusban játszó cigányzenekara törzsvendéggé tette többünket a következő estékre.

Kedden a szerdára beharangozott kevésbé jó idő dacára az eredeti ritmusnak megfelelően kultúrnapra indultunk 12-en, hogy szerdán pihenten vághassunk neki az újabb magashegyi útvonalunknak. Szepesszombat gótikus városmagja, Nagyőr reneszánsz kastélya Mednyánszky László és Czóbel Margit tetemes mennyiségű és minőségű festői hagyatékával dúsítva, Késmárk a végre felújított Thököly-várral, a fejedelem sírját befogadó új evangélikus templommal, illetve a 17. századi fatemplommal, amely a világörökség része.
Schmera Laciék négyesfogata Zár (Zdiar) felé vette az irányt, és a lombkorona-tanösvényt tesztelte. Heten a Lomnici-gerincre lanovkáztak és libegőztek, s inkább meditatíve készültek a másnapi folytatásra. A hétfői kis túra résztvevői pedig egy nagyobbat vállaltak: a Kőpataki-tóhoz lanovkáztak Tátralomnicról, s onnan a Magisztrálé legmagasabb pontját érintve, a Nagy-Morgás-hágón leereszkedtek a Zöldtavi-házhoz, majd a Fehér-patak völgyében baktattak le Matlárházára, ahonnan visszabuszoztak Ótátrafüredre.

Szerdára valamelyest pihenten rajtoltunk a Kis-tarpataki-völgy felé. Néhányan siklóval jöttek föl Tarajkáig, s ott csatlakoztak a gyalogsághoz. A 2004-es erdőirtó orkán nyomai még ma is nyomasztóak a két Tar-patak találkozása környékén. A Zamkovsky-házig együtt mentünk a Magisztrálén, onnan Polmüller Edit és leánykája bölcsen tovább vándoroltak a Kőpataki-tóhoz, majd lanovkával le a hegyről. A "nagyobbacskák" megküzdöttek a zergék által (máskor) gyakran látogatott lépcsősorral, s a 2000 m fölött fekvő, napkollektorokkal fölszerelt Téry-menedékháznál pihenték ki a verőfényben a fáradalmaikat, amit a közeli tengerszem túlpartján békésen legelésző, ejtőző zergenyáj látványa is segített elfeledni. Ide is a minősített többség, 24 fő jutott el. Vadas István annyira beleszeretett a Tátrába, hogy a csapat előtt indulva megcélozta a Vöröstorony-hágót (2352 m), s a láncos átkelés izgalmait vállalva átküzdötte magát a Nagy-tarpataki-völgybe, s úgy tért vissza a Tarajkához.
A kis túrát választó csapat a Poprádi-tó festői völgyét vette célba, Csorba-tótól a piroson oda, a kéken vissza a villamoshoz. közben megnézték a magashegységek áldozatainak emlékére létesített szimbolikus temetőt.

Csütörtökön egy újabb kultúrnappal lazítottunk a péntekre tervezett nagy dobás, a Rysy-túra előtt. 25-en autóztunk el Közép-Európa legnagyobb alapterületű középkori várához. Szepesvár ormairól ráláttunk a következő úticélra, ugyanis Szepesváralja és Szepeskáptalan a szomszédságában fekszik. Utóbbi a 17. századi falakkal körbevéve szinte egy lakatlan kísértetvárosra hasonlít, ahonnan éppen kiszállásra ment a klérus. A gótikus művészet csodái után a fekete városba, azaz Lőcsére vonult a konvojunk, ahol a szégyenketrec bizonyult a legnépszerűbb játékszernek, amely a filmsorozatból ismertté vált árkádos városháza mellett áll, eredeti helyén. Itt egy frissítő zivatar a klasszicista evangélikus bazilikába szorított bennünket, de hamarost szabadulván áttettük csodálatunk székhelyét a Szent Jakab-templomba, ahol a világ legnagyobb szárnyas oltára (19 x 6 méteres), Lőcsei Pál mester alkotása gyönyörűen restaurált állapotában kápráztatta el a látogatókat. 
Szentpéteri Éva és Takács Péter, hasonlóan az előző kultúrnaphoz, ezúttal is kerékpárral tette meg az utat, s többször is velünk lépést tartva nézték meg az említett látnivalókat, ami igencsak megsüvegelendő sportteljesítmény volt részükről!
Öten a fürdőkultúrának hódoltak, részint a poprádi Aquacity, részint a ruzbachy Kráter-víz áldásait élvezve, a többiek a Poprádi-és a Csorba-tó partján lazítottak.

Eljött hát a nagy nap, a Magas-Tátra jelzett turistaúton, legálisan meghódítható legmagasabb bérce, a 2499,6 méter magas Tengerszem-csúcs, avagy a lengyeleknek Rysy, bevétele. A 7 órakor induló villamossal mentünk a Csorba-tóhoz, s a Magisztrálén jó óra alatt a mesés fekvésű Poprádi-tóhoz értünk. Ott alaposan feltankoltunk, s néhány, már ennyi látványtól "jóllakott" társunkat hátrahagyva, 18-an lépdeltünk egyre feljebb. Gerley Imre és két unokaöccse, valamint Takács Péter a Kapor-csúcs felé kanyarodtak a kék és a piros jelzés találkozásánál, mi pedig a Békás-tavakat elhagyva már a vízválasztónak számító láncos-létrás szakasz felé közeledtünk. Csupán egy valaki érezte úgy, hogy eddig és ne tovább, 17-en átjutottunk a kritikus sziklaképződményen, s mindjárt a "Slobodné Královstvo Rysy", azaz a Szabad Rysy-királyság területére léptünk egy tibeti zászlófüzérrel ékesített kapun keresztül. Vészjósló felhők keringője közepette, de még napsütésben láttuk meg a Rysy alatti menedékházat, ahol Tankcsapdás pólóban mérte egy honfitársunk a gulyást meg a sört. A csúcs előtti utolsó erőgyűjtést követően ki-ki a saját tempójában araszolt mind följebb, a végén már nem létezett út, csak ember ember hátán mászott négykézláb a csúcsot jelző "kilométerkő" irányába. Sorban állás után tudtunk a lengyel oldalra is lelátást nyújtó pozícióba jutni. (Hiába, a Rysy Lengyelország legmagasabb pontja, nekik szent zarándoklat oda följutni.)  Fél szemmel a Morskie Okó-t és az alatta fekvő ikertavát bámultuk, a másikkal a mind sietősebben közelítő zivatart, amely előbb a Krivánt, majd a Kapor-csúcsot is eltüntette előlünk. Talán negyedórás pók-és rákjárás után szakadt ránk az ég, s a csúszós gránittömbökön egyensúlyozva rángattuk elő a vízálló cuccokat a hátizsákból. Vagy 20 perces ízelítőt adott nekünk a Tátra, hogy nem csak olyan kegyes tud lenni, amilyen addig volt hozzánk, ám ennyivel beérte a hegy szelleme. Mire a házhoz lekocogtunk, már félig meg is száradtunk. Végül remek időben, öt óra előtt érkeztünk vissza a Poprádi-tóhoz. Kiadós levesek és rétesek benyelése után a kék jelzésen lezúdulva elértük a negyed nyolcas villamost, és a jól végzett munka örömével utaztunk haza. A Kapor-csúcsra igyekvőket visszafordította az eső - Péter a nyeregig, Imréék a Nagy-Hincó-tóig jutottak, ami szintén dicséretes teljesítmény.
A kisebb megpróbáltatások hívei szintén a Poprádi-tó környékén múlatták az időt, később érkezve és korábban távozva, mint a csúcsra törők.

Szombaton hajnalban megjött a hidegfront, és majdnem délig többször is kiadós esők áztatták a szepességi tájat. A Deményfalvi-völgy két barlangja emiatt még inkább felkapott menekülő programmá lépett elő, de a többség kivárta a sorát, és előbb a jégbarlangot (többek szerint kissé csalódás volt a látványa), majd a cseppkőpompájával osztatlan elismerést kiváltó Szabadság-barlangot nézték meg.
Az otthon maradók az eső elálltával Poprád középkori városmagjának, valamint jelenkori bevásárlóközpontjainak felderítéséhez érzett ingerenciát.

Vasárnap mindenki igyekezett gyorsan elhagyni a szállást, hogy hazafelé még beleférjen egy-két látnivaló. A Felvidék kínálta széles választékból Ólubló, Besztercebánya, Selmecbánya, Zólyom, Bártfa, a dobsinai jégbarlang (lásd vigaszdíj a szombati csalódásért) útba ejtéséről van tudomásom. A vasárnapra állva maradt két vonatos (egyikük a jelen sorok írója) az átszállást egy kassai városnézéssel és a boldog békeidők hangulatát idéző nyári délutáni lazítással fejelte meg.

Ha jól számoltam, 11-en először jártak a Tátrában, de a többiek sem kapaszkodtak még föl a csúcsokra (Takács Péter és Gerley Imre kivételével). Mindenkinek nagy élmény volt az együtt töltött hét, illetve a hegy.

A túravezető elismerését fejezi ki minden résztvevőnek, hiszen rendesen felkészültek az otthoni terepektől gyökeresen különböző túrákra. Mindenki reálisan mérte föl az erejét, és neki megfelelő távokat vállalt, továbbá maximálisan fegyelmezetten viselkedett, így a legkisebb sérülések nélkül teljesítettük a túrákat. Szerencsére elég hosszú volt az "étlap", hogy ki-ki kedve szerint való programot választhasson.
Külön köszönet jár Kovács Zsuzsinak a szállással való idegennyelvű kontaktusért, Lesti Zsuzsinak a kis túrák vezetéséért.

Utólag már elárulhatom, amikor elvállaltam novemberben Zsuzsi felkérésére a magas-tátrai túra szervezését, nem számítottam ekkora létszámra. Később pedig a fejemet fogtam: hogyan fogom összetartani a "zsák bolhát" egy álló héten keresztül! Rácáfoltatok minden aggodalmamra, sokkal könnyebb dolgom volt, mint gondoltam. Köszönet a kooperatív hozzáállásért!
,A legnagyobb örömet azonban az okozta nekem, hogy láthatóan - és időnként hallhatóan is - remekül érezte magát a csapat.
De a Himalájába ezzel együtt sem vállalom a túravezetést!!! :-)))

Halász Alexandra beszámolója a túráról

Kategória cikkei