Torockó, 2014 júl 20-25

Hűvös, kicsit borongós hajnalon indultunk Erdélybe, Nagyváradon azonban már ragyogó napsütés és honismereti vezetőnk (ő fogalmazott így) fogadott minket, aki hat napon át volt a kísérőnk. Most már igazi élményt jelentett a történelmi városok felújított vagy felújítás alatt álló virágos utcáin, a zsibongó kávéházak, csodaszép épületek között sétálni. Jártunk Nagyváradon, Kolozsváron, Gyulafehérváron, megidéztük Ady, Bethlen Gábor, Hunyadi János és Mátyás korát, olvastunk szép sorokat, magvas gondolatokat Áprily Lajostól, Reményik Sándortól, Wass Alberttől. Tudjuk, mi a különbség Partium és Erdély, a kőzet és az ásvány között, hallottunk az örmények és a hajdúk letelepítéséről, Vitéz Mihály vajdáról és Avram Iancuról. Mindent tudunk a vas-oxidok redukciójáról, a turbinák fajtáiról, a vulkanikus kőzetekről, a kovácsmalmok fújtatóiról. Beszéltünk a kalotaszegi építészeti stílusról és a varrottasok fajtáiról, Nadia Comaneci tornászmúltjáról és új könyvéről, a templomlátogatások során a katolikus, az unitárius, a református és az ortodox egyházakról. Nem csoda, hogy esténként boldogan adtuk át magunkat a gasztronómiai élvezeteknek. A mennyei ízek után a helyi kocsmákban sörrel, áfonyapálinkával erősítettünk, hogy a szellemi kalandozások után a fizikai erőpróbákat is teljesíthessük. Megmásztuk a Székelykő 1138 méter magas meredek sziklatömbjét, amely szálláshelyünk mellett, a fehérre meszelt, zöld zsalugáteres házakból álló tündéri Torockó határában magasodik a falu fölé. Jártunk a torockószentgyörgyi várban, a Tordai hasadékban és a Rozsda szakadéknál, felhőbe burkolt, pipázó hegyek között mentünk Detonáta bazaltoszlopaihoz, barangoltunk a mézgedi cseppkőbarlang hatalmas termeiben, sétáltunk a Házsongárdi temetőben. Fürdőztünk a Holt-tengerhez hasonló tordai sós vízben, piknikeztünk Gyulafehérvárott, bort kóstoltunk Nagyenyeden. Az utolsó napon még meglátogattuk Nagyszalontán Böjte Csaba szeretetotthonát és a Csonka toronyban egy rendhagyó irodalomórával búcsúztunk Arany Jánostól, Erdélytől és hihetetlenül művelt, bölcs honismereti vezetőnktől, Gyuritól, azaz dr. Farkas György egyetemi tanártól.

P.Edit