Volt úgy, hogy egyszerre villant egy óriásit a villám és dörgött. Ekkor voltunk az indián sátras helyen. Csak délben indultunk (addigra már megszáradtak az ázott verebek még ázottabb holmijai) és egész nap keményen(!) eveztünk, hogy lemaradásunkat behozzuk.
Aztán jobb lett az idő, már csak kisebb esők jöttek, de a levegő meleg volt.
Az ötödik nap pihentünk, ekkor egy kempingben szálltunk meg, egy kis falusi termálfürdő mellett, esti belépő 2 euróért :).
Napközben páran elmentünk evezni egy kristálytiszta vizű mellékágra. Kiszálltunk egy faluban, ahol a kocsmában megkérdeztünk, hogy mondják meg, melyik településen vagyunk (mintha az égből pottyantunk volna).
Este felköszöntöttük Icát bóléval (bográcsban!), később a medencében dagonyázva színvonalas műsort adtunk a helyieknek, zengett az ének, az egyik a másik után, mindenféle műfaj, aztán görög tánc medence körül, folytatva a medencében.
Az út során három vízimalmot is láttunk, az utolsóhoz hosszú fedett fahíd vezetett, és kis skanzen is áll mellette.
A hatodik nap este nagyon jó homokos strandon fürödtünk, és lazítottunk. Itt ki kellett egy kenut mosni, mert a közkajás szatyorból kifolyt az étolaj.
Az utolsó nap már nem erőltettünk meg magunkat, nagyot aludtunk délután. A vízi gitárról is láthatók - talán az utolsó - képek, jó szolgálatot tett, kár, hogy eltűnt, és hogy ilyen sorsra jutott.
Utunk végállomása Komárno volt, innen átgyalogolva Komáromba vonattal jöttünk haza.
Flóra