Aztán visszafelé jelzetlen úton jöttünk. Több helyen kellett útelágazásban döntenünk hogy merre de szerencsére mindig jól döntöttünk és még délután visszaértünk Terénybe.
Este aztán már többen is érkeztek a résztvevők közül és sorban becsatlakoztak a szalonnasütőkhöz a tűznél.
Szombatra már meg volt rendelve a program. Terény annak ellenére hogy pici falu, ca. 400-an lakják, meglepően sok látnivalót nyújt, amiből mi nem is láttunk mindent. Délelőtt a Nagy Vilmos által létrehozott és működtetett orsósmagnó múzeumot - amit most már hivatalosan átkereszteltek Orsósmagnó és hangrögzítéstörténeti Múzeum-nak - valamint a szállásadónk által létrehozott és működtetett csipkemúzeumot tekintettük meg rotációban, azaz a létszám miatt kettévéve a társaságot, felváltva (majdnem) mindenki látta mindegyiket. A magnómúzeum azt hiszem a fiúknak igazi élményt nyújtott de valószínűleg a lányoknak is érdekes volt. A csipkemúzeum pedig feltehetően fordított arányban kötötte le az érdeklődést de itt is láttam hogy a fiúkat is érdekelte. Nekem mindenestre az a benyomásom alakult ki hogy csipkéből egy képet létrehozni nagyon bonyolult és precíz agymunka. Végül néhányan vásároltunk apróbb dísztárgyakat is csipkéből, pl. fülbevalót.
Az ebédszünet kb. 2 órás idejét mindenki szabadon tölthette. Többen meglátogatták a helyi kocsmát. Mi kb. tizen hazafelé benéztünk a katolikus templomba - már majdnem delet mutatott az óra - ahol láttuk hogy a harangkötelek közvetlenül a bejáratnál lógnak. Mondták is a helybeliek hogy mindjárt jön a harangozó, gondoltuk hogy azt mindenképpen megvárjuk. Egyszer csak megjelent egy százéves néni (valójában csak 91) bottal, Veronka néni, a képeken láthatjátok is őt. A templombejáratban leült és vadul elkezdte húzni a harangkötelet és kb.10 percig húzta. Közben beszélgettünk vele, hozott nekünk körtét, szőlőt a kötényében, beinvitált bennünket a szomszédos menyasszony múzeumba, ahol palóc menyasszonyi ruhát láthattunk. Találkoztunk a lányával is, aki 7 dalos társával teljes díszes palóc népviseletben készült valamelyik faluba fellépni.
Délután szállásadónk, aki korábban 8 évig volt a falu polgármestere, tartott nekünk egy vezetést a faluban, bemutatva az itteni jellegzetes palóc házakat, melyeknek egy jó részét sikerült pályázati pénzekkel felújítani illetve megnéztük a helyi tájházat. Nem volt kikerülhető a kistelepülések problémája sem, melybe szintén kaptunk egy kicsi belelátást.
Mikor hazaértünk, rögtön nekiláttunk a gulyásleves előkészítésének, Kiss Laci volt a főszakács, mi csak zöldséget pucolni segítettünk.
Közben Tóth Ica meg Nádasdy Feri is előkészítették a vetélkedőt, amit 5 fős csapatokban fent a közösségi házban illetve mellette, a szabadban tartottunk meg. Ügyességi és szellemi feladatok váltották egymást, a gyerekeket is jól bele lehetett vonni a játékba. Nem kis feladat volt a vetélkedő előkészítése sem. Icának és Ferinek akadt néhány segítője is a csapatból a helyszínen.
Mire mindezzel végeztünk már jól meg is éhezett a tárasság, be is vonultunk az étkező épületbe a marhagulyást elfogyasztani. Amikor már csillapodott kicsit az éhség, kiosztottam a Szecsődy Tamás által előkészített MTSZ minősítéseket az utóbbi évekre vonatkozóan. Sajnos régebben több minősítést tudtunk kiosztani, a Száguldás aktivitása csökkent az évek során. Ez még csak elvi gratuláció volt, mert az adminisztrációt és a jelvények kiosztását az MTSZ végzi és erre már nem volt elegendő az idő a találkozóig. De mai késik, nem múlik, még az ősszel ezt is elintézem. Az estét a közösségi házban énekléssel folytattuk.
Másnap, vasárnap reggel indultunk a kék jelzésen Szandavárhoz, amiről láthattok szintén szép fotókat. Visszafelé egy kicsit elkevertünk, nem nagyon, csak az andezitbánya maradt ki és végül ugyanott értünk ki a szandai útra, ahol odafelé is mentünk. Itt "némi tanakodás" után végül mindenki a közeli szandai kocsma felé vette az irányt, ahol még elücsörögtünk egy darabig, már csak azért is, mert a néninek mindannyiunkat kiszolgálni eltartott egy darabig. De nagyon szomjasak voltunk, ezért kitartott a türelmünk.
Közben egy vörös cica is csatlakozott hozzánk és kitartóan jöjtt velünk úgy mint egy kutya. Végül csak ott kellett hagyni Szandán, ami egyikünknek tudom hogy nagy szomorúságot okozott.
Hogy ne kelljen mindenkinek visszagyalogolnia még Terénybe, Vojczek Jutka elvitte autóján a sofőröket, Terénybe, akik idehozták az autókat és innen tudtunk hazafelé indulni.
Úgy tudom hogy a hellyel, szállással többnyire elégedettek voltatok.
Terényben még olyan látnivalók vannak mint: gombamúzeum, cukormúzeum, evangélikus templom, szőlősor, Szent-györgyi Albert emlékhelyek, harangláb, akol, istállógaléria, terényi tó.
Összesen 5 gyerek volt velünk, nekem úgy tűnt hogy jól érezték magukat. Kár hogy nem jöttek többen.
Elfelejtettem nektek említeni hogy a régi tagok közül kikkel beszéltem. Jópár embert felhívtam, akiknek megvolt a telefonszámuk, mindannyian örültek hogy eszünkbe jutottak de vagy pici gyerek miatt meg talán azért meg későn tudták meg az eseményt és már nem tudták átrendezni az életüket, nem tudtak eljönni de üdvözültek mindannyiunkat: Albert Marika, Orlai (Németh Kriszta), Faragó Gergő, Bohner András, Misángyi Éva, Hajdu Attila (Foki), Panajotu Anna, SzecsődyTamás, Krucsay Jani (neki éppen legénybúcsúja volt), Kurinyecz Éva, Lócsi Erika, Nováki Attila, Szabó Daphné, Vódli Zoli. Reméljük hogy hamarosan újra együtt túrázunk velük.
Kovács Zsuzsanna
Zotyó