Amikor péntek estére hárman megérkeztünk - kényelmes utazás után - vonaton a kerékpárjainkkal Sátoraljaújhelyre, már a vonat több esőzónán haladt át, Saújhely előtt Sárospatakon is éppen esett, így nagy szerencsénk volt, hogy egy esőszünetben értünk fel Pálházára. (nagyrészt egy remek kerékpáros úton, amit a volt kisvasút alépítményén alakítottak ki)
A Pálháza ipartelepen található gyyermektábor szálláshelyen volt némi kavar, mert az üzemeltetető volt kedves duplán kiadni a szálláshelyet. Így a második éjszakára tudtuk elfoglalni a lefoglalt szálláshelyet, péntek éjjelt idegiglenes helyen töltöttük, mi hárman egy kellemes, jól felszerelt családi házba kerültünk, a késő éjszakára Pálházára autókkal felért többség viszont egy éjfélig nyüzsgő gyermektábor közepén töltötte az első éjszakát.
Szombaton egy 95 km-es kört kerekeztünk, ami zempléni hágóval kezdődött, a Bodrogközbe is bekanyarodtunk kicsit és Bözsi néni megköszöntése koronázta meg. (az igen mozgékony 80 éves Bözsi nénit a legkitartóbbak tudták megvárni, ő ui. Saújhelyre kirándult el és csak az este félnyolcas busszal ért vissza Mikóházára)
Szombat estére a hegyközi katlanba tartós beülésre hajlamos csendes eső frontja is megérkezett, estétől kb. vasárnap du. magasságáig nem tudta abbahagyni a hol kevésbé, hol intenzívebben hulló eső. Pedig a kerékpárosok száma is növekedett, még a szombati nap folyamán két ifjú hölgy érkezett -a vonaton való kerékpárszállítás kalandját felvállalva- és kerekezett fel öntevékenyen S.újhelyből Pálházára. Alig kétórányit tudtunk du. kerékpározni, felmentünk Rostallóra, (Kőkapunál érdekes faszobor parkot alakítottak ki, ez Zotyó képein látható) továbbá felhajtottunk a nyiri gerincre, hogy legalább onnan lássuk a fekete felhőkből néha kivillanó füzéri várat. Éppen akkor értünk vissza a szállásra, amikor újra rákezdett az eső sűreje és nem is hagyta abba egész éjjel.
Amikor hétfőn reggel hatkor kinéztem, ugyancsak intenzíven esett és nagy aggodalomml gondoltam arra, hogy mi öten vonatos kerékpárosok hogyan szenvedjük el magunkat Tokajba, hogy ott felszálljunk a kerékpáros kocsit is továbbító Kócsag IC-re. Szerencsénkre azonban elcsendesólt az eső és egy kis késéssel neki tudtunk vágni reggel az útnak. A hegyközi katlanból kiérve az idő is javult, néha már a napot is láttuk, igaz, a Tokaj hegy olyan volt előttünk a tetején megült felhősapkával, mint az Olimposz. Megázás nélkül elértük a vonatot, sőt Tokajban egy kellemes éttermi teraszon, kerékpárjainkat a falhoz támasztva jó kis inyencségeket ebédeztünk. Még a vonat is különösebb gond nélkül felért Bp.-re, kényelmesen ültünk a számozott helyünkön, a kerékpárok pedig ua. kocsiban egy poggyásztérben utaztak.
D.Mari