2018.07.07. Börzsöny

Írta: admin. Beküldve: Túrák

A Tátrára való felkészülés jegyében szombaton fölmegyünk a Csóványosra. (És persze le is jövünk.)

Az útvonal: Királyrétről a ritkán járt kék kereszt jelzésen Nagy-Hideg-hegy érintésével föl a Csóványosra, onnan le a zöld csíkon Diósjenőre, vagy vissza Királyrétre. Ez utóbbi azoknak ajánlott, akik autóval szeretnének jönni..
Szintemelkedés kb. 800 m, a táv kb. 19 km.

Utazás vonattal: indulás a Nyugatiból 9.07-kor a zónázóval, érkezés Kismarosra 9.43-kor, majd a 10.00-kor induló kisvasúttal Királyrétre.

Vissza a már sokszor bizonyított diósjenői Mona Liza Pizzéria (literes korsó, libamáj) meglátogatása után azzal a vonattal, amelyiket elérjük. Rendszerint a 18.36-kor induló, és váci átszállás után 19.54-re a Nyugatiba érkezőt szoktuk elérni.

Túravezető: Szabó Jenő

Jenő beszámolója a túráról

A reggeli szemerkélő eső inkább biztatólag hatott, mintsem riasztólag, mert előre vetítette a kellemes hőmérsékletet a börzsönyi túrára. S úgy is lőn, rekkenő hőségnek nyoma sem volt.

Hatan jöttünk össze a kismarosi állomáson 10 óra előtt, ahol az évek óta igen alacsony KSH-árindexet meghazudtoló módon, 50 %-kal drágábban mérik a jegyet a királyréti kisvasútra. A korábbi 600 helyett már 900 Ft-ért számítják meg a 12 km-es döcögést egy irányba.
Nádasdy Feri is lemondott a hosszabb, alternatív útvonalról, így aztán együtt vágtunk neki a kék kereszt jelzésen a korábban egyikünk által sem járt ösvényen. Igaza volt Kármán Lajosnak, aki a többinél szebbnek festette le szavakban ezt az utat, amely azonban kb. ugyanolyan hosszú, mint a másik kettő, amely Királyrétről a Csóványos felé indul.
Ahhoz viszont épp elegen voltunk, hogy  egy-két alkalommal túlszaladjunk az elágazásoknál a jelzésen, így aztán némi büntetőkört futottunk, ahogy a rosszul célzó sílövők szoktak. Részben ennek köszönhetően kis késéssel,háromnegyed 3-ra értünk föl a csóványosi kilátóhoz, ahol a később rajtoló, s Királyrétig autóval jövő Lajos barátunk már várt bennünket. (Na ja, egyedül gyorsabban halad a turista, nem tartják föl a többiek.) Ő a legrövidebb utat választva tudott elénk vágni. 
Majd együtt tértünk rá a Diósjenőre vivő zöld jelzésre, ám Lajos félúton elkanyarodott déli irányba, mert az autója még nem képes egyedül átjönni Diósjenőre. :-)
Belehúztunk rendesen, hogy ne csupán a Vác felé induló vonatot érjük el, de a Mona Liza pizzéria vendégszeretetét is élvezhessük. A szolidabb hőmérsékletet mindennél jobban jelzi, hogy a helyre jellemző literes söröskorsók elő sem kerültek. Jobban estek a kisebb és nagyobb kiszerelésű fröccsvariációk (házmesterig bezárólag).

Mindenféle túlezdettségi szindróma nélkül teljesítettük a tátrai tréningtúrát, amelyet a fölfelé elkövetett eltévelyedéseknek köszönhetően szépen kikerekítettünk 20 km-re.
Akik a túravezető előtt igazolták Tátra-érett kondíciójukat: Kovács Zsuzsi, Pekoli Ági, Kanyó Lilla, Nádasdy Feri, Kármán Lajos, illetve az újdonsült váci lakos, Kornidesz Gyöngyi (noha ő nem lesz ott velünk a Tátrában).

2018.05.26-27. Börzsöny - bivakos túra

Írta: admin. Beküldve: Túrák

Túra útvonal:
 
1.nap: Diósjenő - Závoz-nyereg - Kun forrás - Jász-bükki-rét - Kámor Hugó villa sziklaeresz
(az útvonal 6 km, 400 m emelkedés)
2. nap: Kámor - Pénzásás - Hosszú-völgy - Bernecebaráti 13km
 
Túravezető: Nagy Judit
 
Jutka beszámolója  a túráról
 
A négy elszánt ember: Bernadett, Fehér Tamás, Siket Gábor és jómagam, szombaton inkább elszántságból indult el, mint  józan belátásból. Utólag kiderült, hogy mindenki fejében megfordult a kihátrálás gondolata, de a többiek rendíthetetlensége nagy visszatartó erő volt. (íme a közösség ereje) Miután a Diósjenői kocsmáig eljutottunk eső nélkül, már egész bizakodóak lettünk az időt illetően. De abban biztosak voltunk, hogy a sár kemény ellenfél lesz. Nos, semmi nem  a papír forma szerint alakult. Eső nem esett, sár nem volt, a forrásban viszont volt víz, (igaz, kisit "színes", de az íze és a minősége tökéletes volt) kellemes szél is hűsített, és a nap sem tombolt, így aztán a várható gőzfürdő sem volt vészes. A Hugó villáig vezető utat végig cserkeltük. Jobbnál jobb helyeket fedezve fel, csak úgy spontán. Csak azt az egyet nem sikerült megtalálni, amit előre elterveztünk, - a csepegő követ.....⯑
Aztán estére kelve csendesedni kezdett a szél, és egyre durvább lett a szúnyogok támadása. Ráadásul a villa is a szélárnyékos oldalon volt. de amint berendezkedtünk az üregben (pont 4 személyes, + tűzrakó hely) és begyújtottunk, a szúnyogok kitakarodtak és mi már vígan cseverésztünk, néztük a felbukkanó csillagokat, és a több helyen is (valószínűleg a mi tiszteletünkre) bemutatott tűzijátékokat. Azt hittük, megnyertük a csatát. Hát igen. Addig amíg tüzeltünk. Óriási méretű és semmiféle időkorlátot nem ismerő populáció keserítette az éjszakánkat egészen hajnalig, amikor a valóban csodálatos napfelkeltével végre eltakarodtak. A villa méltán híres a kilátásáról, hajnalban amint az alattunk levő táj minden mélyedését kitöltő fehér köd fölé felkelt a kék felhők mögül a vörös nap, tényleg elállt a szavunk. Mindennek hátulütője, hogy a napsugarakkal a meleg is gyorsan nőtt az üregben, úgyhogy elkerülendő az agyvizek felforrását reggeli nélkül menekültünk az árnyékos erdőbe. Pontosan az éhező szúnyogfalkák sűrűjébe. Azt a zsongást amit néhány hete az akácosban hiányoltam a távol maradó méhektől, most a szúnyogok bepótolták. Sovány malac vágtában értük el a Wenckheim házat amelynek tisztásán végre nyugtot leltünk, ettünk és haditervet kovácsoltunk. Engem úgy megcsípett a szemhéjamon egy dög, hogy a fél szememet nem tudtam kinyitni, ráadásul az induláskor beállt a derekam is. Úgy éreztem hogy hátizsákkal, és ezzel a menekülő tempóval nem bírja a derekam az utat. A legrövidebb úton, Nagyorosziban készültem felszállni a vonatra. A szúnyogok elöli vesszőfutásra Bernadett sem vágyott tovább, úgyhogy ő velem jött, a két fiú bevállalta a hosszabbat. Még így is teljesen kimerülve értünk le, mert nem elég, hogy rohantunk, a végére még összegezve megkaptuk a két napra szóló sár adagot is. Sajnos úgy tűnik, hogy amíg hosszabb aszályos időszak nem jön, de lehet, hogy akár a fagyokig, az erdő járhatatlan a szúnyogok miatt. Legalábbis a Börzsöny ezen részei.
 
Tamás kiegészítése a hosszabbításról
 
Folytatom a beszámolót a 2.ággal, akik Királyrét felé vettük az irányt, nem kihagyva a Magas-Börzsönyt.
Eleinte, a vadászkastélytól kb. a Wenkheim útig (K négyzet) mi is szúnyogfelhőben túráztunk, de utána teljesen eltűntek a dögök. A Wenkheim úton elsétáltunk Királyházáig (a jelzést most részben átvezették a Diósjenő-Királyháza országútra, de mi maradtunk a régin, kivéve az utolsó kis szakaszon.) Elég uncsi út volt, csenevész erdővel, viszont jó sok szamócával, szerintem inkább biciklivel lenne érdemes menni rajta. KH-ról a Dobó-(újabb térképeken Dobogó-)bércen foltattuk az utat, a fölső része most is gyönyörű volt. A Diósjenő felé vezető Z-nél a csapat újra két részre szakadt: Gábor Diósjenőre ment le, én meg Királyrétre Foltán(újabban Fultán) kereszten keresztül. Meglepett minket, hogy az egész útunk során csak egyszer, a Diósjenő-Csóványos K-en láttunk embereket.

Kategória cikkei