2018.05.26-27. Börzsöny - bivakos túra

Írta: admin. Beküldve: Túrák

Túra útvonal:
 
1.nap: Diósjenő - Závoz-nyereg - Kun forrás - Jász-bükki-rét - Kámor Hugó villa sziklaeresz
(az útvonal 6 km, 400 m emelkedés)
2. nap: Kámor - Pénzásás - Hosszú-völgy - Bernecebaráti 13km
 
Túravezető: Nagy Judit
 
Jutka beszámolója  a túráról
 
A négy elszánt ember: Bernadett, Fehér Tamás, Siket Gábor és jómagam, szombaton inkább elszántságból indult el, mint  józan belátásból. Utólag kiderült, hogy mindenki fejében megfordult a kihátrálás gondolata, de a többiek rendíthetetlensége nagy visszatartó erő volt. (íme a közösség ereje) Miután a Diósjenői kocsmáig eljutottunk eső nélkül, már egész bizakodóak lettünk az időt illetően. De abban biztosak voltunk, hogy a sár kemény ellenfél lesz. Nos, semmi nem  a papír forma szerint alakult. Eső nem esett, sár nem volt, a forrásban viszont volt víz, (igaz, kisit "színes", de az íze és a minősége tökéletes volt) kellemes szél is hűsített, és a nap sem tombolt, így aztán a várható gőzfürdő sem volt vészes. A Hugó villáig vezető utat végig cserkeltük. Jobbnál jobb helyeket fedezve fel, csak úgy spontán. Csak azt az egyet nem sikerült megtalálni, amit előre elterveztünk, - a csepegő követ.....⯑
Aztán estére kelve csendesedni kezdett a szél, és egyre durvább lett a szúnyogok támadása. Ráadásul a villa is a szélárnyékos oldalon volt. de amint berendezkedtünk az üregben (pont 4 személyes, + tűzrakó hely) és begyújtottunk, a szúnyogok kitakarodtak és mi már vígan cseverésztünk, néztük a felbukkanó csillagokat, és a több helyen is (valószínűleg a mi tiszteletünkre) bemutatott tűzijátékokat. Azt hittük, megnyertük a csatát. Hát igen. Addig amíg tüzeltünk. Óriási méretű és semmiféle időkorlátot nem ismerő populáció keserítette az éjszakánkat egészen hajnalig, amikor a valóban csodálatos napfelkeltével végre eltakarodtak. A villa méltán híres a kilátásáról, hajnalban amint az alattunk levő táj minden mélyedését kitöltő fehér köd fölé felkelt a kék felhők mögül a vörös nap, tényleg elállt a szavunk. Mindennek hátulütője, hogy a napsugarakkal a meleg is gyorsan nőtt az üregben, úgyhogy elkerülendő az agyvizek felforrását reggeli nélkül menekültünk az árnyékos erdőbe. Pontosan az éhező szúnyogfalkák sűrűjébe. Azt a zsongást amit néhány hete az akácosban hiányoltam a távol maradó méhektől, most a szúnyogok bepótolták. Sovány malac vágtában értük el a Wenckheim házat amelynek tisztásán végre nyugtot leltünk, ettünk és haditervet kovácsoltunk. Engem úgy megcsípett a szemhéjamon egy dög, hogy a fél szememet nem tudtam kinyitni, ráadásul az induláskor beállt a derekam is. Úgy éreztem hogy hátizsákkal, és ezzel a menekülő tempóval nem bírja a derekam az utat. A legrövidebb úton, Nagyorosziban készültem felszállni a vonatra. A szúnyogok elöli vesszőfutásra Bernadett sem vágyott tovább, úgyhogy ő velem jött, a két fiú bevállalta a hosszabbat. Még így is teljesen kimerülve értünk le, mert nem elég, hogy rohantunk, a végére még összegezve megkaptuk a két napra szóló sár adagot is. Sajnos úgy tűnik, hogy amíg hosszabb aszályos időszak nem jön, de lehet, hogy akár a fagyokig, az erdő járhatatlan a szúnyogok miatt. Legalábbis a Börzsöny ezen részei.
 
Tamás kiegészítése a hosszabbításról
 
Folytatom a beszámolót a 2.ággal, akik Királyrét felé vettük az irányt, nem kihagyva a Magas-Börzsönyt.
Eleinte, a vadászkastélytól kb. a Wenkheim útig (K négyzet) mi is szúnyogfelhőben túráztunk, de utána teljesen eltűntek a dögök. A Wenkheim úton elsétáltunk Királyházáig (a jelzést most részben átvezették a Diósjenő-Királyháza országútra, de mi maradtunk a régin, kivéve az utolsó kis szakaszon.) Elég uncsi út volt, csenevész erdővel, viszont jó sok szamócával, szerintem inkább biciklivel lenne érdemes menni rajta. KH-ról a Dobó-(újabb térképeken Dobogó-)bércen foltattuk az utat, a fölső része most is gyönyörű volt. A Diósjenő felé vezető Z-nél a csapat újra két részre szakadt: Gábor Diósjenőre ment le, én meg Királyrétre Foltán(újabban Fultán) kereszten keresztül. Meglepett minket, hogy az egész útunk során csak egyszer, a Diósjenő-Csóványos K-en láttunk embereket.

2018.05.06. Börzsöny

Írta: admin. Beküldve: Túrák

Túravezető: Nagy Judit
Útvonal: Nagyoroszi - pénzásás - Diósjenő útvonalon.
Táv: Kb. 12km, nincs nagy szint, és a túra java része a börzsönyi kéken vezet,
Találkozó: Vácon a 9.39-kor Drégelyvár felé induló piroska peronján. Ehhez a vonathoz a 9.09-kor Nyugatiból induló zónázó, illetve a 8.45-kor induló személyvonat csatlakozik.
 
Jutka beszámolója
 
A mai börzsönyi túránk résztvevői: Dienes Mária, Tibike és jómagam. Nagyon kellemes időben, virágzó akácosban (ez mind gyönyörű) és frissen kikelt, éhező szúnyograjok kíséretében (ez nagyon nem gyönyörű) kezdtük túránkat, Drégelyvár vasúti megállóban. Az első 6km-t határozottan jó szintidővel teljesítettük Pénzásásig (egy éhező szúnyograj igen inspiráló tud lenni). Itt megvizsgáltuk a frissen felújított Szondi kulcsosházat kívülről és belülről is, lévén, hogy egy csapat épp készült hazamenni. A kulcsosház minden igényt TÖKÉLETESEN kielégít, főleg, ha a távozók nem tudják elfogyasztani a magukkal hozott söröket, és az arra járó turistáknak ingyen osztogatják, asztalnál felszolgálva...⯑ Innen utunk a kék jelzésen haladt végig Diósjenőig, sok-sok akácoson keresztül, fantasztikus illatfelhőben. Csak egyetlen dolog hiányzott a képből, a méhek... Döbbenetes élmény a néma akácos, ahol mindennek zsongania kéne.  Diósjenőn a kocsmában helyrebillentettük lelkünket, és csatlakozva Tibike autójába besuhantunk Vácra. Amíg Jenőről kiértünk a 2-es útig végig gyönyörködhettünk a Cserhát vonulataiban amit fehér derengésbe vont a mérhetetlen mennyiségű virágzó akác. Aki teheti az elkövetkező hetekben nézze meg ezt a párját ritkító természeti csodát.
 

Kategória cikkei